Praktikák 2. - nem csak a konyhában lehet időt spórolni!

Debizonyhogynem! Mert ott van ugye az a fránya takarítás. Mivel nálunk egy mindenlébenkanál gyerkőc, egy fontoskodó kutya és három szemtelen, nekemmindentszabad macska is lakik, kénytelen vagyok gyakran takarítással múlatni a drága időt.
Arra már rég rájöttem, hogy takarítani marha könnyű és gyors - mi van nehéz egy portörlésben? - csak rend kell hozzá. Ahá, hát itt a bibi legtöbbször. Mert rendet tartani nem is olyan nagyon egyszerű. Csakis akkor lehetséges, ha egyszerűen mindennek van helye. Ez meg csak akkor fog lenni, ha minden feleslegeset kidobok, kiselejtezek. Rögtön itt van például a ruhatár. Ha az ember már több, mint egy éve egyetlenegyszer sem akarta felvenni valamelyik ruháját, akkor eléggé esélyes, hogy később sem fogja. Tehát el lehet ajándékozni, be lehet vinni a szeretetszolgálathoz, el lehet adni second-hand boltban, ki lehet rakni a kuka mellé egy szatyorban, tuti elviszi, aki rászorul... Ily módon sem a szekrényben nem foglal feleslegesen helyet az adott ruhadarab, sem a vasalnivalós kosárban - nem tudom, más hogy van vele, de én hajlamos vagyok azzal az ürüggyel ott hagyni, hogy nem sürgős most kivasalni... Ezzel csak az a baj, hogy holnap se lesz sürgős meg holnapután se.... Viszont mindig lesz vasalnivaló a kosárban.
Hasonlóan érdemes átgondolni, mi mindenféle apróságot tárolunk a szekrényeken, polcokon, komód tetején, stb. Minél több mindent, annál bonyolultabbá válik a takarítás. A sok apró kis akármicsoda kész porraktár és alatta a polcot is csak úgy lehet letörölgetni, ha mindent lepakolunk. Szóval ebben nem kell rám hasonlítani, mert a nappaliban igenis tele van pár polc a serlegeimmel, díjszalagjaimmal és érmeimmel, amiket lovaglással nyertem. Viszont nem tudom őket száműzni, mert jólesik rájuk nézni, minden egyes díj egy emlék. Így aztán ezzel nekem is meggyűlik a bajom. Minden mást viszont időről-időre szelektálok. (Könyvet és cd-t soha nem dobok ki, tehát kéne egy új könyvespolc meg egy cd-állvány is, de ez már másik történet.)
A gyerekszobában annak idején boldogult kislánykoromban mindig utáltam takarítani. Volt csodás kis játékospolcunk - úgy hívtuk, mesepolc - ami gyönyörűen mutatott takarítás után 3 percig. Képtelenség volt rajta rendet tartani, vagy ha igen, akkor nem játszottunk. Este pedig mire mindent felpakoltunk a helyére...:-S Na most másképp csinálom, kezdettől! Rékámnak van csudaklassz nagy, színes kincsesláda formájú játékosládája. Pillanatok alatt el lehet benne tüntetni minden vacakot, már 11 hónaposan segített összepakolni a kiscsaj, este fürdés előtt, most meg már néha napközben is pakol, édipofa!:-) Mivel lassan megtelik a játékaival az említett ládikó, ha olyan helyen járok, veszek még egyet, óriási haszna van, megéri az árát.
Apájának is vettünk műanyag, zárható ládákat, s nekem is vannak. Mivel nem akarok megválni pl. a régi fősulis jegyzeteimtől (hátha hasznát veszem még valaha) , meg apájának is vannak olyan dolgai, amiket el kell tenni, de nem kell gyakran elővenni (régebbi, de fontos iratok pl.) ezeket is mind bedobozoltuk. S mivel abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy melléképületünk is van, ott találtunk helyet ezeknek.
Szóval miután mindenről eldöntöttük, kell-e egyáltalán, amit lehet kiselejteztünk (ezt a selejtezésdolgot pár havonta érdemes megismételni) azt vesszük észre, hogy a takarítás szinte percek kérdése egy-egy helyiségben, hiszen meddig tart bútortisztítóval lefújni és letörölni mondjuk a komódot, ha mindösszesen egy kis terítő meg egy váza van rajta? Ugyanígy ha nem kell kerülgetni millió dolgot, a felmosás is percek kérdése, vagy a porszívózás.

Másik, ahol lehet időt spórolni, az a mosás-vasalás. Ha van mód és lehetőség, érdemes több szennyestartót üzembehelyezni otthon. Nem csak a szemetet lehet ám szelektív gyűjteni, hanem a szennyest is! Nálunk van egy külön tartó a gyerkőc ruháinak, meg külön tárolom a fehérneműt és finomabb ruhadarabokat is. Így mosáskor nem kell már válogatnom, csak nyomom befelé a mosógépbe ( amely feltatlálójának ezúton is örök hála:-) ). A vasalással is spórolok, amióta gyerekem van. Főként azért, mert leginkább az ő alvásideje alatt vasalhatok, mert örökmozgó kis kíváncsiságom képes és magára rántja a forró vasalót... Belegondolni is szörnyű, hát inkább nem kísértem a sorsot. Abbahagytam viszont a törölközők vasalását, meg minden olyan dologét, amit nem feltétlenül szükséges vasalni. Igyekszem szépen teregetni, így valóban sok cucc vasalását meg lehet úszni.

Én is csináltam süniket!

A szuper szakács Sárosdi Virág blogjából loptam az ötletet, s láss csodát, Rékám szülinapi zsúrjának egyes számú sztárjai lettek a sütisünik. Mivel "lopott" recept és más tollával ékeskedni nem illik, aki elkészítésükre kíváncsi, látogasson el a 8 éhes száj blogjá-ba, ahol az előbb említetten kívül még számtalan fantasztikus receptet és ötletet talál.
A sütisünikről én csak annyit írnék le, amit változtattam az elkészítésükön, hiszen csupa egyéves manó vendégüllátására készítettem. (Na jó, az anyukáknak is, de mégiscsak a babák voltak itt a fő!)
Tehát a sünik: a kakaópor bio kakaó, lekvár helyett Hipp gyümölcsös babadesszertet használtam, nem tettem bele kókuszreszeléket és nem cukroztam. Szerencsére a babadesszert nagyon finom édes, meg a biokakaó is az, s a darált keksz is édes önmagában, így nem hiányzott a hozzáadott cukor.
Ezúton is köszi, Virág az ötletet, sikere volt! :-)

Paradicsom

Terem a paradicsomunk. Nem kicsit, ellenben nagyon rengeteget. :-)Annyira, hogy ehetjük kétpofára, ajándékozhatjuk kilószám, s bizony hozzá kellett látnom a befőzéshez is.
Anyukám odaadta a paradicsompasszírozóját, én neki is láttam, s már vagy 10 perce tekergettem bőszen (volt is vagy 2 deci paradicsomlé a fazék alján) amikor rájöttem, a botmixerem ott röhög a hasát fogva a polcon. És igaza van,:-S Előkaptam, s újabb 10 perc alatt az összes paradicsomot leturmixoltam. Leszűrtem, föltettem egy kis cukorral főni. S mivel volt annyi eszem, hogy extra jó fazékba tettem, alig kellett kevergetni, nem égett le. Mostanra már ott figyelnek üvegekbe töltve a polcon.
Egy csomó paradicsomot felkarikáztam és nekiláttam szárítani. Az ötletet a kiváló szakács Sárosdi Virág blogjából loptam. Ráadásul a napokban kaptam ajándékba egy dehidratálógépet (eddig azt se tudtam, hogy létezik ilyen). Akitől érkezett, szintén kapta, de esze ágában sem volt használni. Mivel viszont tudja rólam, hogy konyhamókus vagyok, így elhozta, biztosan hasznát veszem. Hát nem mondom, hogy jobban működik, mint a sütőben szárítás, de nagyon stílusos.:-)
Egy régi befőzős könyvben pedig azt olvastam, hogy felkarikázva tehetek el üvegben is paradicsomot, tegyek mellé karikára vágott hagymát, esetleg paprikát, s öntsem nyakon felforralt és lehűtött hígított borecettel. Kipróbálok egy üveggel és ha jó, csinálok többet is.

Konyhai praktikák

Egyik kedves ismerősöm kért meg, mondjak már neki pár tippet, mert neki nagy-nagy teher a konyhai meló gyerkőc mellett. Nekem hogy fér bele minden nap legalább egyszer főtt étel, plusz heti párszor süti is?
Hááát... Én se tudom igazán a választ. Azért próbálok valami okosságot írni, ha már megkértek...
Naszóval. Először is érdemes ésszerűen és tervszerűen vásárolni. Ezzel mindjárt rengeteg időt spórol az ember lánya. Na ehhez persze az kell, hogy legalább nagyjából tudjam, miket akarok főzni az elkövetkező napokban. Mert legjobb mindent egyszerre megvenni, aztán jó darabig a bolt felé sem nézni. Ez amúgy spórolásnak se utólsó, hiszen minél többször megyünk boltba, annál többet költünk.
Nálunk a vásárlás úgy megy, hogy fizu után azonnal elzarándokolunk a Auchan-ba. Ott többnyire horror összeget költünk, viszont minden tartós és nagyobb dolog, meg kisebb is, egész hónapra be van spájzolva. Úgy mint liszt, cukor, só, fűszerek, tisztítószerek, kutya-cicakaja, stb. Nagyjából hetente megyek az Aldiba, vannak dolgok, amiket ott veszek szívesen, mint pl. a tej. Ezen kívül már csak piacra és henteshez járok. Piacnap kedden és pénteken van nálunk, ilyenkor beszerzek mindent, ami nem terem meg nálunk. A piacnál van a kedvenc hentesem is.
Ha megvan a bevásárlás, akkor már csak fel kell használni az alapanyagokat, magyarul: neki kell állni és főzni. Én pörköltből mindig jóval nagyobb adagot csinálok, mint ami kell. Amúgy is szerintem finomabb a pöri, ha nagyobb adagban készül egyszerre, na meg többcélú a felhasználás is. Egy részét rögtön lefagyasztom, ehhez majd egy másik alkalommal csak köretet kell rittyenteni (mondjuk egy nincskedvemfőzni-napon, vagy olyankor, ha valami extra jön közbe és idő nincs. Egy részéből még aznap rizses hús készül (vagy tarhonyás, mindkettő apakedvence, igazából miatta főzöm). Egy kisebb adagot elteszek a hűtőbe, másnap csak felengedem vízzel, bezöldségelem, kicsit még fűszerezek rajta és isteni gulyásleves lesz nagyon gyorsan, amihez ha van kedvem, palacsintát sütök - kizárólag legalább két palacsintasütővel, hogy gyorsan végezzek - de lehet egy villámgyors túrós csusza, vagy darás tészta, vagy mákostészta, ki mit szeret... Egy adagot pedig ledarálok és ha előző nap a gulyásleveshez nem palacsinta volt a második, akkor sós palacsintát sütök, beletöltöm a ledarált pörihusit, a szaftjához teszek egy kis tejfölt, besűrítem pici liszttel, jól nyakon öntöm vele, mehet a sütőbe, nagy kedvenc a húsos palacsinta itthon. Ily módon egyetlen pörköltből négyféle kaja van, mind villámgyorsan és a pörinek is megvan az a jó tulajdonsága, hogy csak össze kell dobni, megfő magától...
Levest is érdemes nagyobb adagot főzni egyszerre, nem jár töb melóval, viszont milyen jó a lefagyasztottat előkapni, amikor kell...
Olyan kajákat, amik munkásabbak, vagy Réka alvásideje alatt, vagy hétvégén csinálok, ha apája is itthon van. Ha csak egy félórára-órára lefoglalja a kölköt, már rendben is van a dolog, azalatt sok mindennel kész lehet lenni.
Főzelékekkel kell a legkevesebbet bajlódni, gyorsan kész vannak. Ha fasírozottat készítek hozzá, abból is érdemes többet, aztán be a fagyasztóba a maradékot. De sok mindenhez (pl. sóska) nagyon finom a tükörtojás is, vagy a bundáskenyér, szóval 5 perces pluszmunka az egész.
Érdemes cseréptálat venni, abban egyszerűen minden finom! Csak telepakolom krumplival, zöldségekkel, finoman megfűszerezett husival, be sütőbe, aztán legközelebb akkor van vele dolgom, amikor ki kell venni.
Hétközben sosem sütök komplikált sütit, csak olyat, ami hamar megvan. Hála a konyhai robotgépnek és feltalálójának, az egyszerű kevert tésztákkal secperc boldogulni lehet, bár minden gyakorlat kérdése.
Nekem az is bevált, hogy - mivel koránkelő vagyok - kihasználom a reggeli nyugit. Utána viszont legalább semmi extrát nem kell csinálnom, ilyen esetekben szoktam délután én is ledőlni a gyerekkel. :-)
Még valami: érdemes főzés közben is mosogatni! Egyrészt akkor nem áll elő az az eset, hogy már vizet se tudok engedni a csapból, annyi a mosatlan edény, másrészt frissiben minden könnyebben lejön, harmadrészt egész jó hangulatot tud csinálni (legalábbis nekem) hogy nem áll hegyekben a koszos edény.
ÉÉÉÉS mindenképp megéri zenét hallgatni közben!:-) Úgy jobban megy a munka. :-)

Nem konyhai, hanem általános praktikám, hogy ha semmiképpen nincs kedvem semmit csinálni, akkor nem kínozom magam, hanem beveszek egy félórás hatású lesz..rom tablettát és leülök mondjuk blogolni (mint most) vagy kávézni vagy valami... Utána sokkal jobban megy a munka és az "elveszett" félóra el sem veszett tulajdonképpen, mert annyival energikusabban teszem a dolgomat utána.
Most hirtelen ennyi jutott eszembe, de majd még jelentkezem a praktikák 2 című írással is (előbb-utóbb) :-))

Még mindig meggy

Meggyeslepény

Ez a recept egy nagyon kedves ismerősöm nagymamájától származik. Szezontól függően lehet almás vagy túrós is, ki hogy szereti. Mi mostanában meggyel...:-)

Hozzávalók:
10dkg margarin
30dkg liszt
1cs sütőpor
Először ezeket jól összemorzsoljuk, utána jöhet bele a többi:
1-2 tojás sárgája (hacsak nem nagyon kicsi, általában elég az egy)
10dkg cukor
kb. 1 pohár tejföl (tapasztalatom szerint nem kell bele mind, csak bő fél)

Ez egy hagyományos méretű tepsire elegendő tészta, én duplázni szoktam és a nagyméretű, ún. gáztepsiben sütöm - muszáj, a kicsi semmire sem elég.
Az összegyúrt tésztát kétfelé veszem, az egyik felét nyújtom alulra a lisztezett tepsibe, majd rá a töltelék, jó vastagon. Ha befőttmeggyből csinálom, akkor nem cukrozom, ha frissből, akkor megszórom egy kis barnacukorral. Tetejére megint jöhet a kinyújtott tészta. Villával megszurkálom, tojással megkenem, mehet a sütőbe. Ha szép aranybarna a teteje, akkor kész. Isteni finom!:-)

Meggyszezon

Iszonyúan el vagyok maradva ezzel a bloggal.... Utólsó bejegyzésem óta meggyet ettünk meggyel (legalábbis majdnem), mivelhogy leszedtük a meggyet nagymamámnál a nagy fáról, itthon a két nagy fáról, aztán a szomszéd Zsuzsika néni is beállított egy hatalmas kosárnyi isteni finom meggyel... Így aztán nálunk mostanság meggybefőtt készült, meggylekvár, fagyasztottam meggyet magozva és magozatlanul, előbbit sütemények és Réka, utóbbit a párom számára. S mindemellett ettük a meggylevest, a meggyszószt, a meggyes sütiket. :-)
Néhány nagy sikerű kedvenc:

Túrós-meggyes

Hozzávalók
Tészta: 6 tojásból piskóta, amelyhez néhány kanál kakaóport is keverek (csak úgy érzésre)
Krém: 25dkg margarin
20dkg porcukor
1 vaníliás cukor
50dkg túró

Tetejére 2cs gyümölcskocsonya (nálunk ez is meggyes, de lehet más)

Kisütöm a piskótát, közben elkészítem a krémet. A margarint a porcukorral habosra keverem, majd beledolgozom a túrót és a vaníliás cukrot. Ha kihűl a tészta, rákenem a túrókrémet, majd elrendezek rajta meggyszemeket (kb. úgy, hogy 4X4-es kockákra tudjam majd vágni a sütit).
Elkészítem a gyümölcskocsonyát a leírás szerint (Dr. Oetkert használok), ráöntöm, pár órára a hűtőbe teszem, aztán lehet enni!
Még nem sikerült olyan mennyiséget csinálnom, hogy ne fogyott volna el....:-)) Ja, képet is nehéz lenne mellékelni. Hamarabb elfogy, mintsem lefotózhatnám. :-)