2010. december 28., kedd

Egy karácsonyi süti

elkészítését is megosztanám itt és most veletek, kedves olvasóim. Be kell valljam, sem az összetétel, sem a forma nem saját ötletem, de a nagy sikerre való tekintettel közzéteszem.
Íme őfelsége, a kekszkukac:






A kukac ugyanabból készül, mint a régebbi bejegyzéseim között megtalálható kekszsünik, kiegészítve egy kis rummal - gondoltam, ennyi már belefér Rékámnak is. Az eredeti receptet Virágtól nyúltam le. Sajnos nem tudok linkelni, nem hagyja a gépem, de a gyereketeto.blogspot.com-on megtaláljátok őt. Érdemes benézni!!!! A formát pedig Eszter barátnőm kisfiának szülinapi buliján lestem el.
Akinek gyereke van, tudja, hogy a legegyszerűbb étel is összehasonlíthatatlanul finomabb, ha a kinézete aranyos, kedves vagy izgalmas. Na ezért készült nálunk kókusz golyó helyett kukac.
Próbáljátok ki, érdemes!
Még annyit tennék hozzá, hogy a kukac haja (mandulaforgács) és egyéb részei (szemei smarties, szája francia drazsé, "szőre" néhol kókuszreszelék, máshol darált dió vagy darált mandula plusz a már említett drazségolyócskák) egy kis olvasztott csokoládé segítségével ragadtak oda kellő szilárdsággal.
Jó étvágyat hozzá!
Rékám imádta. :-)

Mai vacsora: rántott karfiol rizibizivel

vagy zöldséges rizzsel, ha valakinek inkább így ismerős.
Az egyik legegyszerűbb, de nagyon finom étel. A karfiolt rózsáira szedve forró, enyhén sós vízbe dobom és rövid ideig hagyom, hadd főjön meg. Nem szabad sokat várni, egyrészt, mert a legtöbb vitamin a főzés következtében elillan, másrészt ha nagyon megfő, nemes egyszerűséggel szétesik. Normál módon, lisztbe, tojásba, majd zsemlemorzsába forgatom és olajban kisütöm. Szerintem érdemes többször megforgatni sütés közben, úgy lesz egyenletesen szép aranybarna.
A rizibizi (meg általában a rizsfőzés) nem egy bonyolult dolog, csak tudni kell a módját. Én úgy szoktam, hogy kevés olajat öntök a lábas aljára, arra teszem a rizst és bő kétannyi vízzel fölengedem. Forrásig lehet magasabb fokozaton (illetve gáztűzhely esetében nagyobb lángon) hagyni, majd tartalékra veszem. Beleszórok egy kis vegetát, de nem keverem meg - lassú tűznél, ha olaj van alatta, keverés nélkül sem ég le a rizs. Mikor a nagyja vizet elfőtte, beleszórom a zöldséget (gyorsfagyasztott zöldségkeveréket szoktam használni általában), ekkor már megkeverem, s ha elfő a leve, késznek nyilvánítom. Ha esetleg picit még keménynek érezném a rizst, a tűzről levéve, fedő alatt saját párájában készre puhul.

Hatalmas sikere volt a mai vacsorának, nem utólsó sorban gondolom azért, mert már mindenkinek elege volt a nehéz ételek sorától, amit az ünnepek alatt ettünk. Rékám - persze önmagához képest - rengeteget evett, egy kisebb karfiolrózsa felét és annyi rizst, amivel a legkisebbfajta bébiételes üveget úgy jó félig meg lehetne tölteni. Kéretik nem nevetni, bizony Rékánál ez a nagyon bevacsorázott-kategória.
Említettem, hogy vélhetőleg fotoszintetizál, nem?

Megígértem

valakinek, hogy egyszerű, mindennapos kajarecepteket, konyhai tippeket, ötleteket írok ide a blogba, hogy mint kezdő szakács, némi segítséget kapjon. Nekem ez annyiból lesz hasznos, hogy azt is le szándékozom írni minden nap, miből és mennyit volt hajlandó enni az én alig evő és az újdonságokat következetesen elutasító gyerekem... Sőt, lassan gyerekeim, hiszen egy jó hónap és Attilámmal is elkezdjük a hozzátáplálást, már ha hagyja...
Remélem, képes leszek legalább egy pár hétig naponta írni ide, már csak magam miatt, illetve az előbb leírt indokom miatt is.
Előre is elnézést mindenkitől, aki érdekes, új recepteket keres - most nálam ezeket aligha találja meg. Sajnos amúgy is igen ritkán érek ide, mondhatjuk, hogy lusta is vagyok írni, na meg ha időm van, akkor a másik blogomat töltöm tartalommal... Na azért megpróbálkozom, legfeljebb elbukom. De igyekszem, megígérem! :-)

2010. december 8., szerda

Diós linzer

Eszter barátnőm kérésére végre idejutok és leírom egyik kedvenc sütim, a linzer receptjét - ahogy én készítem. Délután, ha nem jön közbe semmi, akkor mi is megsütjük Rékával. Elméletileg akár karácsonyra megsüthetném, mert eláll, csak nem nálunk. Akármekkora adaggal készül, maximum két nap és elfogy.:-)

Hozzávalók:
Tészta:
20 dkg vaj
10 dkg porcukor
20 dkg liszt
10 dkg darált dió
2 ek rum (nálunk inkább aroma)
1 tojássárgája
csipet só

Tötelék: valamilyen lekvár, ízlés szerint - na meg hogy mi van épp itthon.

El kell mondjam, hogy az előbb felsorolt mennyiségeknek én azonnal a dupláját veszem, ha nem a tripláját, többtagú családnak mindenképp javaslom a többszörös adagokat! :-)

Elkészítés:
A sütőt előmelegítem 180 fokra. Összegyúrom a hozzávalókat és letakarva (folpackkal fedem a tálat) hűtőbe teszem pár órára, vagy akár egy éjszakára is.
Kis adagokban kinyújtom kb. fél cm vastagra, fodros szélű szaggatóval ugyanannyi lyukas és sima formát szaggatok, sütőpapírral bélelt tepsiben világosra sütöm (max. 10 perc).

A formákat lekvárral összeragasztom és lefedve (fóliával, vagy műanyag dobozban) 1 napot állni hagyom.

Tálalás előtt darált dióval, porcukorral meghintem.