Nem, az ötlet nem az enyém, Virágtól loptam. :-) Annnnnyira nagyon vágytam valami édességre, mondjuk Túrórudira... csak persze semmi nem volt itthon. Szerencsére beugrott, hogy pár napja olvastam egy extra egyszerű receptet - nosza, visszakerestem. És azonmód kissé tovább is fejlesztettem.
Az eredeti recepthez fél kiló túró, két evőkanál darált keksz és két evőkanál méz kellett, ha jól emlékszem. Én kapásból négy evőkanálra emeltem a keksz és a méz adagot is, plusz belecsempésztem egy csomag vaníliás cukrot.
Jól összedolgoztam, fele masszából rudakat formáztam, másik feléből pedig gombócokat, egy-egy szem meggyet rejtve a közepébe. Ezután Katica étcsokit olvasztottam és belemártottam a rudakat is, a gombócokat is. Tányérra csücsültettem őket és félórára betoltam a hűtőszekrénybe.
Egyetlen hibát vétettem csupán: túl keveset csináltam. :-)))
2011. március 20., vasárnap
2011. február 15., kedd
"Reformtáplálkozás"
Mielőtt ebbe a posztba belevágnék, hadd tegyek be ide egy videót - én halálra nevettem magam rajta, közben pedig arra gondoltam, talán inkább sírni kéne, mert tulajdonképpen nagyon igaz...
Fura dolog, hogy amikor az ember eljut egy gondolatra, lelkében készül arra, hogy egy más, egy vélhetőleg jobb útra térjen bizonyos dolgokban, akkor szinte azonnal számíthat egy támogató segítségre baráti, rokoni, ismerősi körből. Na de hadd kezdjem az elején.
Amióta a Forever Living Products termékeivel foglalkozom, sokkal tudatosabb vagyok saját magam és családom táplálkozásával, életvitelével kapcsolatosan. Elkezdtük fogyasztani a különböző étrendi kiegészítőket, a lehető legtudatosabban, úgy, hogy mindenkire személyre szabtuk, mit, miért és mikor. A következő lépésben nemes egyszerűséggel kidobtam szinte mindent a fürdőszobából és helyükre veszélyes adalékoktól mentes tisztálkodószerek kerültek.
Most pedig - úgy érzem - itt az ideje lassan, fokozatosan áttérni egy sokkal tudatosabb táplálkozási módra is. Tudom, hogy képtelenség lesz kikerülni mindent, ami nem annyira egészséges, nem tudom - legalábbis most még nem - kizárólag itthon készített élelmiszerrel etetni a családomat, de amennyire lehet, törekszem arra, hogy a lehető legkevesebb káros anyagot juttassuk a gyermekeink és a magunk szervezetébe.
Az utólsó lökést ehhez a szombati céges sikernap és az azt követő kajálás adta meg. Hazafelé tartottunk, megálltunk egy gyors wc-zésre a MC Donald's nál - és ha már ott voltunk, nem bírtunk ellenállni egy kis kajálásnak. Tettük ezt annak ellenére, hogy pontosan tudjuk, csupa felfújt dolog, csupa adalék, állományjavító, színezék, ízfokozó, szóval egy egész vegyi üzem van egy emberi fogyasztásra alkalmas tápláléknak jóakarattal sem nevezhető sajtburgerben.... Na, ez volt az utólsó. Kajálás után alig negyed órával éreztem, hogy piszokul álmos lettem, nehezebben gondolkodom, lassabban beszélek, keresem a szavakat - eddig sose tudatosult bennem, hogy bizonyos adalékoknak idegrendszerre gyakorolt hatása mennyire nyilvánvaló... Istvánom már sokszor mondta, de valahogy elsiklottam fölötte. Most szinte mellbe vágott, mennyire igaza volt!
Na ez az, amit soha többé nem akarok magamnak, a gyerekeimnek meg egyáltalán! Vagyis megvolt az utólsó - legalábbis hosszú ideig biztosan az - kajálásunk a fent nevezett gyorsétterem-láncban.
Aztán tegnap bevittem Zsuzsika nénihez a szomszédba a Probiotic-ot, amit rendelt tőlem. Tudni kell róluk, hogy biogazdák, s mesélte, hogy újabban már csak a biopiacra jár fel terméket eladni, mert itthon nincs rá kereslet. Az a néhány ember, aki kifejezetten a biotermékeket keresi - és hozzáteszem, képes és hajlandó is megfizetni - az megveszi tőlük háztól (én is így szoktam), a többit pedig szombatonként Budán a MOM-nál lévő biopiacon árusítja.
Rögtön arra gondoltam, hogy tulajdonképpen én is megtehetném, hogy rendszeresen feljárok vásárolni. Nem kell minden héten, hiszen az élelmiszerek egy része eltartható könnyedén egy-két hétig, sok mindent pedig itthon is meg tudok venni, környékbeli termelőktől, ahogy eddig.
Tegnap már igyekeztem új dolgokat becsempészni az ebédbe, vacsorába, több-kevesebb sikerrel. Nekem bejövős volt, Attilának ízlett, Réka elfogadta. Apája megette, de még hozzálátott melegszendvicset gyártani később... :-)))
S ami a támogatást illeti: Eszter épp ma írt nagyon hasonló gondolatokat, mint az enyém, ők is reformálnak - az ok más, a cél hasonló. Azt hiszem, sok jó dolgot oszthatunk meg egymással a jövőben. :-)
Most pedig itt az első "reformrecept" - épp tegnap próbáltam ki:
Túrós puliszka
Hozzávalók: 1 cs. (300g, a DM-ben vettem, bio) kukoricadara
víz
ízlés szerint só
1 csomag (fél kg) túró
1 nagy pohár tejföl
ínyenceknek füstölt szalonna
Elkészítés: A kukoricadarát nagyjából 3X annyi vízben, forrástól számított kb. 10 perc alatt sós vízben megfőzöm. Hasonló lesz, mint a tejbegríz, csak keményebb és ezt is folyton muszáj kavarni, mert könnyen odakap.
Ha megfőtt, deszkára nyújtom és kiteszem a kamrába a hidegre, ott gyorsan megdermed. Ha megdermedt, késsel fölszeletelem-kockázom és egy tepsi aljára szórok egy sort belőle, vagy kanállal halmokat rakok - én így csináltam tegnap. Erre jön egy réteg túró, majd egy réteg tejföl, aztán az egész sort megismétlem. A tetejére apró kockákra vágott füstölt szalonnát szórtam - enélkül is finom, de nálunk apája miatt muszáj volt, megjegyzem így is isteni! - és betolom a sütőbe, míg a szalonna készre nem pirul a tetején.
Önmagában, vagy köretként is fogyasztható.
Ínyencek kipróbálhatják juhtúróval is, ez esetben viszont nem kell a puliszkát sózni, a juhtúró önmagában is sós.
Jó étvágyat hozzá!
Fura dolog, hogy amikor az ember eljut egy gondolatra, lelkében készül arra, hogy egy más, egy vélhetőleg jobb útra térjen bizonyos dolgokban, akkor szinte azonnal számíthat egy támogató segítségre baráti, rokoni, ismerősi körből. Na de hadd kezdjem az elején.
Amióta a Forever Living Products termékeivel foglalkozom, sokkal tudatosabb vagyok saját magam és családom táplálkozásával, életvitelével kapcsolatosan. Elkezdtük fogyasztani a különböző étrendi kiegészítőket, a lehető legtudatosabban, úgy, hogy mindenkire személyre szabtuk, mit, miért és mikor. A következő lépésben nemes egyszerűséggel kidobtam szinte mindent a fürdőszobából és helyükre veszélyes adalékoktól mentes tisztálkodószerek kerültek.
Most pedig - úgy érzem - itt az ideje lassan, fokozatosan áttérni egy sokkal tudatosabb táplálkozási módra is. Tudom, hogy képtelenség lesz kikerülni mindent, ami nem annyira egészséges, nem tudom - legalábbis most még nem - kizárólag itthon készített élelmiszerrel etetni a családomat, de amennyire lehet, törekszem arra, hogy a lehető legkevesebb káros anyagot juttassuk a gyermekeink és a magunk szervezetébe.
Az utólsó lökést ehhez a szombati céges sikernap és az azt követő kajálás adta meg. Hazafelé tartottunk, megálltunk egy gyors wc-zésre a MC Donald's nál - és ha már ott voltunk, nem bírtunk ellenállni egy kis kajálásnak. Tettük ezt annak ellenére, hogy pontosan tudjuk, csupa felfújt dolog, csupa adalék, állományjavító, színezék, ízfokozó, szóval egy egész vegyi üzem van egy emberi fogyasztásra alkalmas tápláléknak jóakarattal sem nevezhető sajtburgerben.... Na, ez volt az utólsó. Kajálás után alig negyed órával éreztem, hogy piszokul álmos lettem, nehezebben gondolkodom, lassabban beszélek, keresem a szavakat - eddig sose tudatosult bennem, hogy bizonyos adalékoknak idegrendszerre gyakorolt hatása mennyire nyilvánvaló... Istvánom már sokszor mondta, de valahogy elsiklottam fölötte. Most szinte mellbe vágott, mennyire igaza volt!
Na ez az, amit soha többé nem akarok magamnak, a gyerekeimnek meg egyáltalán! Vagyis megvolt az utólsó - legalábbis hosszú ideig biztosan az - kajálásunk a fent nevezett gyorsétterem-láncban.
Aztán tegnap bevittem Zsuzsika nénihez a szomszédba a Probiotic-ot, amit rendelt tőlem. Tudni kell róluk, hogy biogazdák, s mesélte, hogy újabban már csak a biopiacra jár fel terméket eladni, mert itthon nincs rá kereslet. Az a néhány ember, aki kifejezetten a biotermékeket keresi - és hozzáteszem, képes és hajlandó is megfizetni - az megveszi tőlük háztól (én is így szoktam), a többit pedig szombatonként Budán a MOM-nál lévő biopiacon árusítja.
Rögtön arra gondoltam, hogy tulajdonképpen én is megtehetném, hogy rendszeresen feljárok vásárolni. Nem kell minden héten, hiszen az élelmiszerek egy része eltartható könnyedén egy-két hétig, sok mindent pedig itthon is meg tudok venni, környékbeli termelőktől, ahogy eddig.
Tegnap már igyekeztem új dolgokat becsempészni az ebédbe, vacsorába, több-kevesebb sikerrel. Nekem bejövős volt, Attilának ízlett, Réka elfogadta. Apája megette, de még hozzálátott melegszendvicset gyártani később... :-)))
S ami a támogatást illeti: Eszter épp ma írt nagyon hasonló gondolatokat, mint az enyém, ők is reformálnak - az ok más, a cél hasonló. Azt hiszem, sok jó dolgot oszthatunk meg egymással a jövőben. :-)
Most pedig itt az első "reformrecept" - épp tegnap próbáltam ki:
Túrós puliszka
Hozzávalók: 1 cs. (300g, a DM-ben vettem, bio) kukoricadara
víz
ízlés szerint só
1 csomag (fél kg) túró
1 nagy pohár tejföl
ínyenceknek füstölt szalonna
Elkészítés: A kukoricadarát nagyjából 3X annyi vízben, forrástól számított kb. 10 perc alatt sós vízben megfőzöm. Hasonló lesz, mint a tejbegríz, csak keményebb és ezt is folyton muszáj kavarni, mert könnyen odakap.
Ha megfőtt, deszkára nyújtom és kiteszem a kamrába a hidegre, ott gyorsan megdermed. Ha megdermedt, késsel fölszeletelem-kockázom és egy tepsi aljára szórok egy sort belőle, vagy kanállal halmokat rakok - én így csináltam tegnap. Erre jön egy réteg túró, majd egy réteg tejföl, aztán az egész sort megismétlem. A tetejére apró kockákra vágott füstölt szalonnát szórtam - enélkül is finom, de nálunk apája miatt muszáj volt, megjegyzem így is isteni! - és betolom a sütőbe, míg a szalonna készre nem pirul a tetején.
Önmagában, vagy köretként is fogyasztható.
Ínyencek kipróbálhatják juhtúróval is, ez esetben viszont nem kell a puliszkát sózni, a juhtúró önmagában is sós.
Jó étvágyat hozzá!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
