2013. február 27., szerda

Rakott tészta Gabka módra

Az ember lánya irtó találékony tud lenni, ha kevés az ideje, boltban sem volt, de valami ehetőt kellene gyorsan készíteni ebéd gyanánt. Nos, ilyen helyzetben készült a tegnapi rakott tésztánk.
Tegnapelőtt kicsit elszámítottam magam krumplistészta-ügyben, pont kétszer annyit sikerült csinálnom, mint szükséges. A maradékot kidobni sajnáltam volna, de ki eszik meg másnapos krumplistésztát? Nálunk a kutya sem.  Végül bevillant az ötlet:
Egy jénai aljára bacon csíkokatö raktam, erre halmoztam a maradék krumplistésztát, majd a tetejére kis kockákra vágott főtt-füstölt tarját szórtam. Leöntöttem egy nagy pohár tejföllel, ementáli sajtot reszeltem rá és betoltam 180 fokra a sütőbe egy bő félórára.
Az eredmény valami isteni lett, ráadásul nagyjából öt perc készítési időt kellett csak rászánnom. :-)


2013. február 23., szombat

Krémlevesek

Azt hiszem,  kétezer éve nem írtam ide. De most kicsit életre rázandó a blogot, gondoltam, leírom egy személyes tapasztalatomat, ami nem is tőlem, hanem Eszter barátnőm idevágó mondatától indult: krémleves formájában a gyerekekkel bármit meg lehet etetni.
Nos, való igaz, krémleves formájában gyakorlatilag probléma nélkül esznek meg a gyerekek olyasmit, amit egyébként eléjük se rakhatnék. Ilyen  pl. a  brokkoli, a zeller, a karalábé, csak hogy néhányat említsek.
A krémlevesek elkészítése roppant egyszerű és gyors, főleg, amióta rászoktam a kuktában való készítésre. Gyakorlatilag 20 perc alatt kész van, ezalatt a sütőben is elkészülnek a kenyérkockák, amelyek nélkül a gyerekeim szerint nem létezik krémleves.
A krémlevesek további előnye a bármitmegevésen és a gyors elkészítésen túl, hogy laktató - megfelelő kenyérkocka-mennyiség esetén nálunk akár egytálételnek megteszi. Ha jól bekajálnak belőle a gyerekek, már nem is nagyon kérnek mást.

Nem tudom ugyan, hogy hivatalosan hogyan kellene krémlevest készíteni, nálam a következő vált be:
Az alap mindig egy fej apróra vágott és megüvegesített hagyma. Erre dobom az aktuális zöldségeket, 1-2-3 szem kockára vágott krumplit (brokkoliba, zellerbe többet, mert nagyon intenzív az ízük másként), felöntöm annyi vízzel, hogy kényelmesen ellepje, ízesítem összezúzott fokhagymával és natúr (ízfokozó és adalékok nélküli) vegetával, szükség esetén sóval (nem minden natúr vegeta tartalmaz sót).
Lezárom a kuktát, fölteszem főni, sípolástól kb. 10-15 perc alatt kész, ha kihűlt, leveszem a tetejét, botmixerrel turmixolom és kész.
Ha hígabbra sikerült, lisztes-tejfölös habarással sűrítem, de legtöbbször szükségtelen.
Ha vegyes zöldségből készítem, néha megbolondítom egy kis citromlével, lestyánnal és tejföllel, isteni finom!

2012. március 10., szombat

Járt utat járatlanért....

Ma ebédre extra finomra szerettem volna sütni a tarját. Picit megklopfoltam, Horváth Rozi fűszerkeverékkel pácoltam, mert azt ígérte a leírás, isteni lesz. Beraktam a cseréptálba, amikor kivettem illata még volt is, de íze.... Gyakorlatilag egyáltalán nem volt íze, csak a zöldfűszerek maradtak rajta, de azok úgy, mintha összekentem volna.
Soha többet nem térek el a megszokottól!!!!
Most gondolkodhatok, mi legyen a vacsora, mert ezt az izét ebédre se ettük meg... :-(

2011. március 20., vasárnap

Túrórudi házilag

Nem, az ötlet nem az enyém, Virágtól loptam. :-) Annnnnyira nagyon vágytam valami édességre, mondjuk Túrórudira... csak persze semmi nem volt itthon. Szerencsére beugrott, hogy pár napja olvastam egy extra egyszerű receptet - nosza, visszakerestem. És azonmód kissé tovább is fejlesztettem.
Az eredeti recepthez fél kiló túró, két evőkanál darált keksz és két evőkanál méz kellett, ha jól emlékszem. Én kapásból négy evőkanálra emeltem a keksz és a méz adagot is, plusz belecsempésztem egy csomag vaníliás cukrot.
Jól összedolgoztam, fele masszából rudakat formáztam, másik feléből pedig gombócokat, egy-egy szem meggyet rejtve a közepébe. Ezután Katica étcsokit olvasztottam és belemártottam a rudakat is, a gombócokat is. Tányérra csücsültettem őket és félórára betoltam a hűtőszekrénybe.
Egyetlen hibát vétettem csupán: túl keveset csináltam. :-)))

2011. február 15., kedd

"Reformtáplálkozás"

Mielőtt ebbe a posztba belevágnék, hadd tegyek be ide egy videót - én halálra nevettem magam rajta, közben pedig arra gondoltam, talán inkább sírni kéne, mert tulajdonképpen nagyon igaz...




Fura dolog, hogy amikor az ember eljut egy gondolatra, lelkében készül arra, hogy egy más, egy vélhetőleg jobb útra térjen bizonyos dolgokban, akkor szinte azonnal számíthat egy támogató segítségre baráti, rokoni, ismerősi körből. Na de hadd kezdjem az elején.
Amióta a Forever Living Products termékeivel foglalkozom, sokkal tudatosabb vagyok saját magam és családom táplálkozásával, életvitelével kapcsolatosan. Elkezdtük fogyasztani a különböző étrendi kiegészítőket, a lehető legtudatosabban, úgy, hogy mindenkire személyre szabtuk, mit, miért és mikor. A következő lépésben nemes egyszerűséggel kidobtam szinte mindent a fürdőszobából és helyükre veszélyes adalékoktól mentes tisztálkodószerek kerültek.
Most pedig - úgy érzem - itt az ideje lassan, fokozatosan áttérni egy sokkal tudatosabb táplálkozási módra is. Tudom, hogy képtelenség lesz kikerülni mindent, ami nem annyira egészséges, nem tudom - legalábbis most még nem - kizárólag itthon készített élelmiszerrel etetni a családomat, de amennyire lehet, törekszem arra, hogy a lehető legkevesebb káros anyagot juttassuk a gyermekeink és a magunk szervezetébe.
Az utólsó lökést ehhez a szombati céges sikernap és az azt követő kajálás adta meg. Hazafelé tartottunk, megálltunk egy gyors wc-zésre a MC Donald's nál - és ha már ott voltunk, nem bírtunk ellenállni egy kis kajálásnak. Tettük ezt annak ellenére, hogy pontosan tudjuk, csupa felfújt dolog, csupa adalék, állományjavító, színezék, ízfokozó, szóval egy egész vegyi üzem van egy emberi fogyasztásra alkalmas tápláléknak jóakarattal sem nevezhető sajtburgerben.... Na, ez volt az utólsó. Kajálás után alig negyed órával éreztem, hogy piszokul álmos lettem, nehezebben gondolkodom, lassabban beszélek, keresem a szavakat - eddig sose tudatosult bennem, hogy bizonyos adalékoknak idegrendszerre gyakorolt hatása mennyire nyilvánvaló... Istvánom már sokszor mondta, de valahogy elsiklottam fölötte. Most szinte mellbe vágott, mennyire igaza volt!
Na ez az, amit soha többé nem akarok magamnak, a gyerekeimnek meg egyáltalán! Vagyis megvolt az utólsó - legalábbis hosszú ideig biztosan az - kajálásunk a fent nevezett gyorsétterem-láncban.
Aztán tegnap bevittem Zsuzsika nénihez a szomszédba a Probiotic-ot, amit rendelt tőlem. Tudni kell róluk, hogy biogazdák, s mesélte, hogy újabban már csak a biopiacra jár fel terméket eladni, mert itthon nincs rá kereslet. Az a néhány ember, aki kifejezetten a biotermékeket keresi - és hozzáteszem, képes és hajlandó is megfizetni - az megveszi tőlük háztól (én is így szoktam), a többit pedig szombatonként Budán a MOM-nál lévő biopiacon árusítja.
Rögtön arra gondoltam, hogy tulajdonképpen én is megtehetném, hogy rendszeresen feljárok vásárolni. Nem kell minden héten, hiszen az élelmiszerek egy része eltartható könnyedén egy-két hétig, sok mindent pedig itthon is meg tudok venni, környékbeli termelőktől, ahogy eddig.
Tegnap már igyekeztem új dolgokat becsempészni az ebédbe, vacsorába, több-kevesebb sikerrel. Nekem bejövős volt, Attilának ízlett, Réka elfogadta. Apája megette, de még hozzálátott melegszendvicset gyártani később... :-)))
S ami a támogatást illeti: Eszter épp ma írt nagyon hasonló gondolatokat, mint az enyém, ők is reformálnak - az ok más, a cél hasonló. Azt hiszem, sok jó dolgot oszthatunk meg egymással a jövőben. :-)

Most pedig itt az első "reformrecept" - épp tegnap próbáltam ki:

Túrós puliszka

Hozzávalók: 1 cs. (300g, a DM-ben vettem, bio) kukoricadara
víz
ízlés szerint só
1 csomag (fél kg) túró
1 nagy pohár tejföl
ínyenceknek füstölt szalonna

Elkészítés: A kukoricadarát nagyjából 3X annyi vízben, forrástól számított kb. 10 perc alatt sós vízben megfőzöm. Hasonló lesz, mint a tejbegríz, csak keményebb és ezt is folyton muszáj kavarni, mert könnyen odakap.
Ha megfőtt, deszkára nyújtom és kiteszem a kamrába a hidegre, ott gyorsan megdermed. Ha megdermedt, késsel fölszeletelem-kockázom és egy tepsi aljára szórok egy sort belőle, vagy kanállal halmokat rakok - én így csináltam tegnap. Erre jön egy réteg túró, majd egy réteg tejföl, aztán az egész sort megismétlem. A tetejére apró kockákra vágott füstölt szalonnát szórtam - enélkül is finom, de nálunk apája miatt muszáj volt, megjegyzem így is isteni! - és betolom a sütőbe, míg a szalonna készre nem pirul a tetején.
Önmagában, vagy köretként is fogyasztható.
Ínyencek kipróbálhatják juhtúróval is, ez esetben viszont nem kell a puliszkát sózni, a juhtúró önmagában is sós.

Jó étvágyat hozzá!

2010. december 28., kedd

Egy karácsonyi süti

elkészítését is megosztanám itt és most veletek, kedves olvasóim. Be kell valljam, sem az összetétel, sem a forma nem saját ötletem, de a nagy sikerre való tekintettel közzéteszem.
Íme őfelsége, a kekszkukac:






A kukac ugyanabból készül, mint a régebbi bejegyzéseim között megtalálható kekszsünik, kiegészítve egy kis rummal - gondoltam, ennyi már belefér Rékámnak is. Az eredeti receptet Virágtól nyúltam le. Sajnos nem tudok linkelni, nem hagyja a gépem, de a gyereketeto.blogspot.com-on megtaláljátok őt. Érdemes benézni!!!! A formát pedig Eszter barátnőm kisfiának szülinapi buliján lestem el.
Akinek gyereke van, tudja, hogy a legegyszerűbb étel is összehasonlíthatatlanul finomabb, ha a kinézete aranyos, kedves vagy izgalmas. Na ezért készült nálunk kókusz golyó helyett kukac.
Próbáljátok ki, érdemes!
Még annyit tennék hozzá, hogy a kukac haja (mandulaforgács) és egyéb részei (szemei smarties, szája francia drazsé, "szőre" néhol kókuszreszelék, máshol darált dió vagy darált mandula plusz a már említett drazségolyócskák) egy kis olvasztott csokoládé segítségével ragadtak oda kellő szilárdsággal.
Jó étvágyat hozzá!
Rékám imádta. :-)

Mai vacsora: rántott karfiol rizibizivel

vagy zöldséges rizzsel, ha valakinek inkább így ismerős.
Az egyik legegyszerűbb, de nagyon finom étel. A karfiolt rózsáira szedve forró, enyhén sós vízbe dobom és rövid ideig hagyom, hadd főjön meg. Nem szabad sokat várni, egyrészt, mert a legtöbb vitamin a főzés következtében elillan, másrészt ha nagyon megfő, nemes egyszerűséggel szétesik. Normál módon, lisztbe, tojásba, majd zsemlemorzsába forgatom és olajban kisütöm. Szerintem érdemes többször megforgatni sütés közben, úgy lesz egyenletesen szép aranybarna.
A rizibizi (meg általában a rizsfőzés) nem egy bonyolult dolog, csak tudni kell a módját. Én úgy szoktam, hogy kevés olajat öntök a lábas aljára, arra teszem a rizst és bő kétannyi vízzel fölengedem. Forrásig lehet magasabb fokozaton (illetve gáztűzhely esetében nagyobb lángon) hagyni, majd tartalékra veszem. Beleszórok egy kis vegetát, de nem keverem meg - lassú tűznél, ha olaj van alatta, keverés nélkül sem ég le a rizs. Mikor a nagyja vizet elfőtte, beleszórom a zöldséget (gyorsfagyasztott zöldségkeveréket szoktam használni általában), ekkor már megkeverem, s ha elfő a leve, késznek nyilvánítom. Ha esetleg picit még keménynek érezném a rizst, a tűzről levéve, fedő alatt saját párájában készre puhul.

Hatalmas sikere volt a mai vacsorának, nem utólsó sorban gondolom azért, mert már mindenkinek elege volt a nehéz ételek sorától, amit az ünnepek alatt ettünk. Rékám - persze önmagához képest - rengeteget evett, egy kisebb karfiolrózsa felét és annyi rizst, amivel a legkisebbfajta bébiételes üveget úgy jó félig meg lehetne tölteni. Kéretik nem nevetni, bizony Rékánál ez a nagyon bevacsorázott-kategória.
Említettem, hogy vélhetőleg fotoszintetizál, nem?